Gámia

Régi értetlenségem, hogy miért pont azokat a testrészeket rejti a szemérem a kíváncsi szemek elől, amelyeket a mi kultúrkörünkben rejtegetni szokás. A kérdés másokat is megfogott, írtak már művet egy elképzelt világról, ahol azt rejti szemérem, ha egy nő eszik. És ott van a nudizmus is, mint a furcsa hagyomány intézményes semmibevétele.

A huszadik századi lázadó nemzedékek is megkérdőjeleztek egy csomó "megmagyarázhatatlan" szabályt és hagyományt. És kialakítottak alternatív kultúrákat (hippi, kibuc, ...). Idővel azért kialakult bennem egy homályos kép arról, hogy nem teljesen random alakultak ki
ezek a szokások. A hippikultúra és a kibuc sem terjedt el úgy, mint a hűtőszekrény és az automobil. De mégis azt gondolom (gondoltam?), hogy a szabályaink esetlegesek és biztosan van sok olyan szabályrendszer, amely stabil és hatékony társadalomhoz vezet.

Csányi Vilmos könyvében végre korrekt válaszokat találtam (a könyv címe: Az emberi viselkedés). Nem mondja azt, hogy csak a mi szabályaink lehetnek jók, de kimond egy csomó peremfeltételt, amelyek indokoltnak tűnnek és lényegesen leszűkítik a "jól működő" társadalmat eredményező szabályrendszerek körét. Sajnos nem tudom jól kivonatolni a könyvet, pedig sok okosság van benne. Érdemes elolvasni!

Egy érdekes adat (a könyvből):

A vizsgált 849 társadalom közül 83%-ban jellemző a poligámia, 16%-ban a monogámia, 1%-ban a poliandria. De a poligámia nem általános a 83%-on belül sem, tipikusan csak a domináns személyekre terjed ki. Viszont a tisztán monogám társadalmakban is vannak kiskapuk (pl. barátnők, prostitúció). Eredőben az emberi faj a 0 (tisztán monogám) és a 100 (tisztán poligám) között a 15 körül van (erősen monogám). Mérő László a "Mindenki másképp egyforma" könyvében játékelméleti alapon hasonló eredményre jutott.

Mondhatnánk, hogy hurrá, akkor a mi kultúránk álláspontja nagyjából jó helyen van. Érdekes, hogy a homoszexualitásról más lett a tudományos vélemény, mint amit a homofóbok biológiai tényként hangoztatnak. Erről a neten is találtam egy cikket:
http://www.otkenyer.hu/m02-2-22.php

Tovább olvastam a könyvet:

A szerelmi állapot előidézésében olyan anyag játszik szerepet, amelynek enyhe hallucinogén hatása van. Ez a feniletilamin vagy szerelemhormon. Kb. 2-3 év alatt az agy hozzászokik és az első fázis elmúlik. [...] A második szakaszban is közreműködnek hormonok, az endorfinok játszanak szerepet, ugyanúgy, mint a gyermeki kötődés kialakításában. [...] Az archaikus társadalmakban kb. 4 évenként követték egymást a gyermekek, mert a szoptatás kb. eddig tartott. Sokan feltételezik, hogy az ember szeriálisan monogám, vagyis a szerelem két éve után a kötődés periódusa is csak két évig tart. A negyedik évben a kapcsolat nagyon meggyengül, és vagy ugyanazzal a partnerrel és újabb gyermekkel folytatódik, vagy pedig új partnerrel egy újabb párkapcsolat alakul ki.

[...] A szexualitás kétrétegű. Van egy archaikus, agresszív formája és egy vonzódáson alapuló párkötő formája. [...] Patologikus esetekben szado-mazochizmus, az ősibb formák jelennek meg.

A könyvben is előkerül a (férfi) homoszexualitás elfogadottsága a társadalmak 60%-ában. A maradék 40%-ban a könyv szerint devianciánakminősítik. (Az fent szereplő otkenyer.hu - nem véletlenül - megengedőbben fogalmaz /de valószínúleg nem csal/: A társadalmak hatvan százalékában a homoszexualitás elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A másik negyven százalékból harmincban tolerált, tehát nincs beépítve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. És van néhány társadalom, amelyben a társadalom tiltja a homoszexualitást és mindenféle rendszabályokat hoz a megakadályozására. A zsidó-keresztény kultúra ilyen.)

Még tovább olvastam:

A vérfertőzési tabu általánosan elterjedt. Meglepődtem viszont azon, hogy egyes társadalmakban preferált az unokatestvérek közötti házasság. Ennek az is a szerepe, hogy csökkenti a nőkért folytatott versengést. [...] Az emberi társadalmakban, döntően biológiai adottságok alapján kialakul az a kis csoport, amit általában családnak nevezünk. A 60-as években divatba jöttek a promiszkuitást favorizáló kommunák. Ezek sorra felbomlottak, éppen azoknak a kötőerőknek a működése következtében, amelyek a párkötődést, a szűkebb család kialakulását hozzák létre. Az izraeli kibucokban is számtalan jelét mutatták ki annak, hogy a gyermekek "közösségi" nevelése a valóságtól teljesen elszakadt eszme, a gyermekek családban szeretnek nevelődni és ezt az igényüket minden módon kifejezésre is juttatják.

[...] Manapság a család szerepe megint gyengül [...] a gazdasági kényszer enyhülésével a házastársaknak nem kell mindenáron együtt maradniuk, gyorsan cserélődnek a család tagjai [...] emiatt gyengül a családban történő szocializáció. Ez nagyon veszélyes folyamatok
forrása. Gyengül a szabálykövetés, mert a gyermek környezetében levő emberek különféle, egymással ellentmondásban levő szabályokat követnek, nem alakul ki erkölcsös, normakövető viselkedés ugyanezen okok miatt.

Mára ennyit a tudomány újdonságaiból.