Másnap reggelre jó 10 centi friss hó esett és nap közben is folytatta. A webkamera pedig berakott minket az archívumba.
Nagyon jót tett a három hete olvadozó-jegesedő pályáknak. Kedd este már harminc centis hóból kellett kiásni az autót, hogy felszerelhessük a hóláncot.Szerdán a korábban lezárt pályákon is megindult az élet, kipróbáltuk a puha, friss havat. Egész más, mint a géppel tömörített, simított pálya! Hamar felborul a gyakorlatlan síelő, de nem üti meg magát.
Janó boldogan túrta a havat egy síbottal. Szánkón is szívesen ült, de hamar átfázott. Síelni is szeretett volna, még akkor is, ha a síoktató bácsival el kell menni hozzá.
Szerda este a hóágyúkat is beindították (pedig a hóesés sem állt el), hogy legyen tartalék márciusra is. Karvastagságú tűzoltótömlőn nyomják a vizet a (mesterséges) hegyi tavakból és permetezik a bő félméteres átmérőjű, csőbe húzott ventillátorok elé. Jó esetben már a levegőben megfagy, de délután már csak az arra síelők sisakján, szemüvegén.
Folyamatosan havazott, csütörtök este csak egy jókora hókupacot találtunk a parkolóban. Újra ki kellett ásni az autót, hogy bepakolhassuk a cókmók első felét.
Péntekre a pályák tele voltak odaágyúzott, jeges felületű, autóbusznyi hókupacokkal.
A maradék, szűk és meredek pályarészekről gyorsan lekotorták a síelők a friss havat, maradt a jeges pálya. Haza is jöttünk egy órával előbb.A hólánc jól jött a hegyről lefelé is. Félúton utólértünk egy hólánc nélkül óvatoskodót. Így bő fél óra volt a 12 km (plusz a hólánc leszerelése). Közel 7 órát gurultunk hazafelé, a megállásokkal együtt 8 és fél óra volt az út.
A szállásfoglalásnál hivatkoztak az osztrák hoteltörvényre és küldtek egy ajánlatot lemondási biztosításra. Nem vettem komolyan, pedig a teljes összeget követelheti a szálloda, ha a tervezett érkezés előtti 30 napon belül mondjuk le a foglalást. Három hónapon belüli lemondás esetén pedig 3 napi összeget.
